- Hogy képzelte? - pattogtam anyunak hazafelé a kocsiban.
- Ne fogd fel ekkora tragédiának. Nem feltétlen kell vele kommunikálnod. - nyugtatott.
- Anyu. A közösmunka kommunikációval jár akár akarom, akár nem. Az pedig, hogy 12 éve egy 'sziá't nem írt az az ő baja. Nem fogom keresni. Majd ha akar valamit, akkor ír. - rántottam vállat, amikor eszembe jutott, hogy ma találkozóm van vele. - Basszus. Otthon kiteszlek.
- Miért hová mész? - méregetett anyu.
- Totál elfelejtettem, hogy tegnap találkoztunk a díjátadón és találkozónk van mára. - pillantottam az órára.
Öt óra, ami azt jelenti, hogy még be tudok ugrani Blyana-hoz, hogy kicsit rendbeszedjen. Gyorsan leparkoltam a ház előtt, nyomtam egy puszit anyu arcára, majd kitessékeltem a kocsiból és már hajtottam is tovább szeretett barátnőm szépségszalonja felé. Villámgyorsan parkoltam le az Audi-mal és rohantam be.
- Kiara! - ugrott a nyakamba legjobb barátnőm.
- Bly! Szia. Kellene a segítséged. Találkozóm van Niall-el, és fogalmam sincs mit kellene felvennem. - hadartam.
- Tegnap miért nem mondtad? - kíváncsiskodott.
- Mert akkor még nem tudtam, hogy két hétig összeleszünk zárva a turné miatt és el se akartam menni, de Cara bealakított.
- Két hét? Anyám. Adjak gumit?
- Hülye. Nem fog ágybavinni. Nem vagyok olyan könnyűvérű. Egyébként is veletek leszek elfoglalva nem vele.- háborodtam fel.
- Én csak kérdeztem. - látott neki a hajamnak.
×~×~×~×~×~×~×~×~×~×~×~×~×~×
- Köszi. Életmentő vagy. - nyomtam egy puszit az arcára, majd a rámaggatott ruhákban tipegtem ki és szálltam be a kocsiba. A kesztyűtartóból még gyors előkerestem a szegecses tokomat, rápattinottam a Phone-omra és megindultam a River Street-i Starbuck's felé. Hamar odaértem, mivel egy köpésre lévő kávézóhoz nem nehéz eljutni. Beléptem az ajtón, amit így is pár perces késéssel nyitottam ki. A napszemüveg továbbra is az orromon ült, eltakarva ezzel a szemem. Nem tudtam észrevétlenül elsuhanni az asztalhoz, ahol Niall ült, mivel a magassarkúm eszméletlen zajjal csapódott a metlakihoz minden egyes lépés után. A gyomrom egyébként is golflabda nagyságú volt, de amikor megláttam Niall-t, számomra megmondhatatlannak bizonyult, hogy van e még valami, ami tárolja a kaját. Lomha léptekkel jutottam el az asztalhoz eltűrve párak perszelő tekintetét, majd helyetfoglaltam a kíhúzott fa széken.
- Szia. - vettem le a napszemüvegemet.
- Szia. - ismételte a szavaimat.
- Miért rángattál ide? - kérdeztem teljes közömbösséggel a hangomban.
Mondjuk nem is tudom mit várt. Nincs az az ember, aki 12 és után az ismerőse nyakába ugrik.
- Gondoltam beszélgethetnénk. - vont vállat.
- Umm, és miről szeretnél beszélgetni? Mondjuk elmesélhetnéd, hogy az elmúlt "pár" - karmoltam idézőjelet a levegőbe - évben mit csináltál.
- Figyelj, én akartalak keresni, de nem mertelek.
- Tudtommal nem harapok.
- Nem arról van szó, csak... Nem tudtam mit mondjak majd. Tudom, hogy hülye voltam, de szeretném menteni a menthetőt. - nézett rám komolyan.
- Lesz rá két heted. - rántottam meg a vállam.
- Ezt hogy érted?
- Will nem mondta?
- Mit?
- Hogy két hétig veletek leszek az előzenekarotok.
- De hisz ez nagyszerű!
- Aha.
- És kivel a maradék időben?
- Union J, Amerikában.
- Értem. Gratulálok.
- Köszi. - mosolyogtam.
Itt pedig beállt a kínos csend, amit annyira nagyon utálok. A körmömet piszkáltam, amikor a telefonom hangja mentett meg attól, hogy végleg felemésszen a csend.
- Di!
- Kiara! Hallod, ráérsz?
- Attól függ. - nevettem.
- Kellene egy-két modell a leckémhez. Van pár ruha, amit le kell fotóznom, de nincs modellem.
- Nő?
- Meg férfi.
- Oké, megyünk.
- Kivel? - csodálkozott.
- Meglepi. - nevettem és bontottam a vonalat. - Ráérsz? - fordultam Niall-hez.
- Persze. Hova megyünk? - állt fel.
- Umm, az egyik barátnőmhöz. Kellenek neki modellek. - kaptam fel a táskám, és Niall-el a sarkban indultam meg a kocsimhoz, miután fizettem. - Itt hagyod a kocsid, vagy jössz utánam?
- Megyek utánad. - szállt be a volán mögé, gyújtást adott majd indított.
Ugyanezt én is megcsináltam, majd megindultam Di és Szimi közös lakása felé. Útközben 10 percet álltunk egy dugóban, ami alatt Niall szemeztünk a visszapilantótükrömben. A ház előtt leparkoltam és bevártam Niall-t, hogy felkészítsem.
- Ömm, lehet hogy mondtam rólad egy-két csúnya dolgot, a barátnőimnek, szóval ha méregetnek, vagy "összehoznak minket" csak mosolyogj. - veregettem vállba és előre indultam.
Diana rögtön ajtót is nyitott, de amint meglátta a mögöttem gyermekies mosollyal integető szőkeséget, szeme kidüllet és arcáról lefagyott a mosoly.
- Szia, Niall Horan vagyok. - nyújtotta a kezét Niall békésen.
De Diana, ahelyett, hogy kezetrázott volna vele, az alkarjánál fogva berántotta, kezébe nyomta a ruhákat és bezárta a fürdőbe.
- Ez mi?! - bökött hisztérikusan a fürdő fele.
- Inkább ki, és ha az emlékezetem nem csal, bemutatkozott. - kacagtam.
- Úgy értem, jártok, vagy lefeküdtetek? Vagy mi ez a hirtelen haverság? Azt hittem haragszol rá! Vagy hazudtál?! Mondd meg nyugodtan. Gyerünk. - fonta össze a mellkasa előtt a kezét.
- Nem történt semmi. Tegnap összefutottunk a díjátadón, aztán írt egy SMS-t, hogy találkozzunk. Mivel reggel Cara kijelentette, hogy két hétig velük fogunk utazni, ezért találkoztam vele, mert nem akarok úgy elmenni, hogy haragszunk egymásra. Ennyi. - suttogtam az utolsó szót, mert Niall megjelent a nappaliban.
- Jó lesz? - fordult körbe.
Diana-val összenéztünk, majd egy elégedett mosoly után én is átöltöztem, és kezdődhetett az "utcán bolyongunk és közben fotózkodunk" délután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése