Chapter one



- Hozhatok még valamit? - álltam meg az idős házaspár asztalánál, akik már lassan két órája ültek egy kávé felett.
- Nem köszönjük, a számlát kérem. - bólintott, majd miután kezébe nyomtam azt, jó sok borralóval fizetett.
Megköszöntem és visszaálltam pult mögé. A vendégek a nap további részében cserélődtek, az én munkaidőm pedig egyre közeledett, mivel csak a délelőtöket töltöttem itt. De már azt sem sokáig.
Nyugodtan sétáltam haza London utcáin és azon gondolkoztam, vajon meddig csinálhatok még azt amit akarok. Nem sokára kijön az első számom, és ha lesz annyira jó, mint ahogy a menedzserem reméli, óriási hírem lesz. Minden lépésemet fotósok figyelik majd és mindennapos pletykálásnak leszek a főszereplője. Fülemben üvöltött Cher Lloyd ft. Becky G - Oath-ja, miközben ütemesen raktam a lábaimat a betonra. Ugrottam egyet ijedtemben, amikor a telefonom üzenetet jelzett.
" Fél óra múlva nálad vagyunk. Blyana xx"
Az órámra pillantottam, ami szerint az kb fél kettőt jelent. Befordultam az utcánkba és továbbra is zenét hallgatva mentem tovább. Az ajtóban leállítottam a zenét, és beléptem a családi házban, melynek színe az évek során narancssárgából barack lett.
- Megjöttem! - kiáltottam el magam és ledobtam magamról a topánkámat.
- Kislányom! Ne vetkőzz le! - jelent meg előttem anya, amikor már a bőrdzsekimből bújtam ki. - Oh. Ezzel elkéstem. Nem akarsz elmenni a boltba?
- Mindjárt itt vannak a lányok, majd velük elmegyek. - sóhajtottam.
- Kik? - tette csípőre a kezét.
- Blyana és Diana. Tudod. A volt osztálytársaim.
- Ja azok a lányok! - derült fel az arca. - Oké. De akkor vegyetek valami nasit is. Legyen mi mellett kibeszélni a pasikat. - kacsintott, mire vágtam egy értetlen grimaszt.
Látszik, hogy átlépte a negyvenet. Mosolyogva megráztam a fejemet és felvonultam a szobámba. A telefonomon bekapcsoltam Demi Lovato - Warrior-ját és teli torokból énekelni kezdtem. Épp a végénél tartottam, amikor egy barna meg egy szőke csaj ugrott rám. Kinyitottam a szememet, majd mosolyogva folytattuk a számot.
" Now I'm a warrior
Now I've got thicker skin
I'm a warrior
I'm stronger than I've ever been
And my armor, is made of steel, you can't get in
I'm a warrior
And you can never hurt me again
Nooo oooh yeaaah yeaah
You can never hurt me again"
A mikrofonnak használt fésűvel, dezodorral és távirányítóval dőltünk le az ágyra.
- Na mi van mi? Dylan dolgozott ma? - vonogatta a szemöldökét Blyana, mire Diana összepacsizott vele.
- Jajj, Bly, hagyjál már! - álltam fel az ágyról. - Tisztán megmondtam, hogy nem érdekel a gyerek.
- És Niall?
- Vele már.... - számoltam az ujjaimon. - 12 éve, hogy nem beszéltem. Nem értem mit akartok vele. - ráztam meg a fejem, majd megfogtam a pénztárcámat és a telefonomat. - Eljöttök a boltba? Vehetünk nasit.
- Persze. - ugrottak fel.
Sietősen mentünk le a lépcsőn. Anya a kanapén aludt, a pénz a listával együtt az asztalon volt. Megfogtam a lapot, nyomtam egy puszit anyu fejére, betakargattam és halkan kiosontunk a házból.
- Gondolkodtál már azon, hogy mi lesz két hét múlva? Lesifotósok minden mennyiségben, helyes pasik, rivalda fény, vörös szőnyeg. - áradozott Diana.
- Szerintem nem a pasikon fog járni a fejem. Lesz más dolgom. Viszont, majd jöttök velem turnézni. - mosolyodtam el.
- Jajj, Kiara! Gyere ide te.- húzott magához Blyana.
Ez azt jelentett, hogy Diana is csatlakozot, vagyis taknyoltunk egy nagyot, amikor valaki a nevemet kiáltotta.
- Kiara! - rohant felém egy lány.
Amint közelebb ért rájöttem ki az és leesett állal öleltem meg.
- Szimi! Úristen! Mit keresel te itt? - húztam magamhoz.
Szimi Magyarországon lakik, vagy a jelek szerint csak lakott. Twitteren ismerkedtünk meg és a tavaly nyarat nálunk töltötte így már Diana-ék is ismerték.
- Szeptembertől a Modart-ra fogok járni. - lihegett.
- Tényleg? - ugrott elő Di - Én is. Melyik osztály?
- 13/f.
- Osztálytársak leszünk. - ujjongott a barátnőm és Szimi nyakába ugrott.
- Egyébként nem tartasz velünk? Veszünk valami nasit, aztán nálam folytatjuk a napot. Ha csak közbe nem jön valami. - néztem a telefonomra, ami hála az égnek még nem csörgött.
- De, persze. - egyezett bele, így a fiúk nagy örömére négyen folytattuk utunkat.
- Kiara! Merre van a kakaópor? - kiáltott Bly.
- Harmadik sor legvége. - szóltam vissza a fülbevalókat nézegetve.
- És az hol van? - nevetett.
- Az óvszeres sor előtt.
- Miért nem ezzel kezdted? - rohant el mellettem, mire csak mosolyogva a kosárba tettem a rózsás ékszert.
Tudniillik, hogy Bly elég sok pasit fogott már, ki ebből kettővel talán ha lefeküdt. Elég szép csaj, és ezt tudja is magáról. Maradjunk annyiba, hogy a sors megáldotta egy két dologgal, amiket ha alkalma van rá meg is mutat.
- És amúgy miért nem szóltál, hogy ideköltözöl? -pakoltam szatyorba a cuccokat a pénztárnál.
- Hé, én tweeteltem neked Twitteren, de semmi reakció.
- Ja, az a nyilacska a két város között az volt? - húztam el a számat.
- Igen. - mosolygott
- Sajnálom.
- Mit? A lényeg, hogy itt vagyok, találkoztunk és ezek után annyit vásárolunk, hogy belegebedsz.
- Arra mérget vehetsz. - kacsintottam.
A hazafelé vezető utat végig röhögtük. Véletlenül rácsonyt mondtam a rácson helyett, mire Di elkezdett röhögni, hogy "rácsony-karácsony". Erre Bly le "beszívott mókus" - ozta. Mivel kerülő úton mentünk, és elmentünk egy építkezés mellett, ezért természetes, hogy Szimi megfogott egy "fegyver alakú" hungarocell darabot, majd a kezembe nyomta, hogy kommandózzak. Átadtam neki a szatyromat és a sarokhoz rohantam. Pont ugrottam volna elő, hogy lelőjek valakit, amikor fejbe kólintottam ez egyik srácot, a sarki CBA-ból jött ki.
- Jajj, nagyon sajnálom! Nem akartam. Jól vagy? - mentegetőztem.
- Eltekintve attól, hogy széttörted a fejemen a fegyveredet, ami azért nem kis kaliberű tökéletesen. - mosolygott, majd kisöpörte a hungarocel maradványait a hajából.
- Sajnálom. Nem láttam, hogy jössz ki. - mosolyodtam el bocsánatkérően és a szemem sarkából láttam, hogy a barátnőim már a földön fetrengtek a nevetéstől, Szimi még szivet is mutatott.
A hátam mögött bemutattam nekik, majd a fiúra emeltem a tekintetem.
- Semmi baj. Csak máskor legyen távcső a pisztolyodon. - kacsintott, majd tovább ment.
Égő arccal mentem vissza a csajokhoz.
- Máskor legyen távcső a pisztolyodon. - torzítottam el hangomat, mire a lányok megjobban nevetni kezdtek.
Az út további részében minden sarkon megálltam, kidugtam a fejem, körül néztem, és miután megbizonyosodtam róla, hogy nyoma sincs "legyen távcső a pisztolyodon" fiúnak magabiztosan mentem tovább.