*Fél évvel később*
- Anyu, engedj már! Lekésem a díjátadót. - könyörögtem, amikor már tizedszerre igazította meg a ruhámat.
- Olyan büszke vagyok rád! - hatódott meg egy perc alatt.
- Köszönöm anyu, de télleg mennem kell! Majd nézd a tévét. - adtam egy puszit az arcára, majd kisiettem a házból, beültem a kocsimba és gázt adtam.
- Kiara, hol voltál? Azt hittük el sem jössz. - akadt ki a menedzserem és a testőröm.
- Adódtak problémák, de itt vagyok rendben? - vettem át a vállamon keresztbe a táskát miközben felraktam a Phone-omra a tokomat, amire a kocsiban nem volt időm.
- Milyen problémák? - rázta a fejét.
- Anyám fontosnak érezte harmincszor elmondani mennyire büszke rám, és harmincszor megigazítani a ruhámat. - sóhajtottam, és igyekeztem úgy menni a magassarkúmban, hogy ne essek el.
- Azért őt is meglehet érteni. Az elmúlt fél évben rengeteget dolgoztál. Egy kislemez, három szám, két klipp. Ebből kettőt nem is itthon forgattál. - hadarta el.
- Tudom mekkora sikereim vannak. Bent találkozunk. - intettem és végig vonultam a vörös szönyegen.
A plakát előtt megálltam, integettem, válaszoltam pár riporter kérdésére, majd egy fél óra múlva bementem az arénába. Szép lassan sétáltam, miközben megálltam beszélni egy-egy kortársammal, de nem igazán volt közös témánk az átadón kívül mivel én még csak most csöppentem bele a világukba. Lassan mindenki elfoglalta a helyét és megkezdődhetett a díjátadó. Az eleje elég unalmas volt, mivel egy kategóriában sem voltam jelölt így a telefonomat nyomkodtam.
- Az év felfedezetje pedig.... Kiara Sherrard. -mondta Lucy Hale mire többen is felkaptuk a fejünket.
Az egyik én voltam a másikon pedig nagyon megdöbbentem. Miközben mentem ki a színpadra végig azon filóztam, hogy miért bukkan fel hirtelen az életemben?
- Huh... Hát nagyon szépen köszönöm a díjat, el sem tudjátok hinni mit jelent ez nekem. Rettentően meglep, hogy még alig csöppentem bele ebbe az egészbe, máris egy díjjal térhetek haza. Köszönöm, elképesztőek vagytok. - intettem a közönségnek, majd levonultam a színpadról.
A tekintete szinte lyukat égetett a hátamba, de nem néztem oda direkt. Ő nem keresett évekig, így járt. Nem fogok közeledni. Ismét belemerültem a telefonom nyomkodásába, ami üzenetek hadát fogadta és hagyta, hogy elolvassam őket. Írtak a lányok, anyu, és még egy csomó barát a kávézóból, valamint olyan nagy hírességek, akik itt voltak, de nem akarták megvárni míg vége van ennek az egésznek. Épp az utolsó üzenetre akartam válaszolni, amikor ismét a nevemet hallottam.
- Az év videóklippje..... Kiara Sherrard - Who says - olvasta fel ismét Lucy.
A korábbi díjat a székemen hagytam és nevetve lépkedtem fel újra a színpadra.
- Ez elképesztő. Kíváncsi vagyok mit tartogat még ez az este. Nagyon köszönöm. El sem tudjátok képzelni mit jelent ez nekem. - mondtam ismét.
A helyemre visszaülve csodáltam a két díjat, és könny szökött a szemembe. Az elsőnél fel sem fogtam mivel tiszteltek meg ezek az emberek, akik mind itt vannak.
- Az utolsó, pedig egy közvélemény kutatás. Egy kérdést tettünk fel a Twitterezőknek, mégpedig, hogy kitől hallgatnának szíveseb egy duetett. A válasz nem is annyira meglepő: a One Direction és Kiara Sherrard. - mondta ezúttal Liam Hemsworth.
Meglepődött fejjel mentem ki ismét a színpadra, majd megálltam az öt díjat bezsebelő banda mellett. Niall persze nagyra nyílt szemekkel bámult, amin nem csodálkoztam. Tizenkét éve nem láttuk egymást. Általános második osztályában még találkoztunk, de azóta nem. És ez fájt. Annak idején a legféltettebb titkaimait is tudta, mégis ott hagyott.
- És mit gondoltok a Twitterezők gondolatáról? Lesz közös szám? Mire számíthatunk a jövőben? - tartott elém Lucy egy mikrofont.
- Én egyenlőre még nem gondolkozok azon, hogy valakivel együtt énekeljek. De ki tudja mi lesz még? A jövő lapjai még ismeretlenek. - mosolyogtam.
- Fiúk ti mit gondoltok erről? - tartotta Louis elé a mikrofont Liam.
- Miért mindenki engem kérdez? - tettett sértődötséget, mire Liam átemelte a mikrofont Liam elé, de Louis visszahúzta. - Ez költői volt. Igazság szerint fogalmuk sincs. Ez minket is ugyanúgy meglepett akár Kiarát. Nem tudhatjuk mit hoz a jövő, de bármi is lesz az, örülni kell neki.
- Mindenesetre mi nem hagynánk ki a lehetőséget. - húzta mosolyra ajkait Niall.
Elfordítottam a fejemet, és a közönséget kezdtem pásztázni, akik vadul integettek. Visszaintettem és eltátogtam, hogy a végén szakítok rájuk időt, majd visszafordultam a fiúk és műsorvezetők felé.
- Köszönjük a figyelmet és gratulálunk a díjat nyerőknek. Jövőre is szavazhatnak, addig is reméljük mindenki megtalálja a kedvenc énekesét. További szép estét! - hadarta el Liam, majd intett a kamerába, mi pedig követtük a példáját.
Pár percig még álltunk a színpadon, amíg lekapcsolták a kamerákat, majd még megöleltem Lucy-t és Liam-et aztán a rajongókhoz siettem.
- Sziasztok. Miújság? - kezdtem el gyakorlott mozdulatokkal aláírogatni a cetliket, telefonokat és egyéb dolgokat.
- Szia. Úristen, el sem hiszem, hogy előttem állsz. Annyira szeretlek. - kezdett el pityeregni egy lány.
- Na ne sírj! Semmiben nem különbözök tőled. Van egy kis hírnevem és ennyi. De tudod mit? Add meg a számod, és majd felhívlak ha ráérek találkozni veled. Rendben? - simítottam meg a karját, de mondandóm végére mégjobban sírt.
- Oké. - szipogott, aztán átnyújtott egy cetlit, amire a számát firkantotta.
Adtam neki három puszit, majd alá firkantottam még pár cetlit, csináltam pár fotót, majd Becky - időközben a nevét is elárulta - számával a kezemben mentem ki a kocsimhoz miután elköszöntem a menedzseremtől és a testőrömtől.
Lassan hajtottam haza, pedig már éjfél volt, a forgalom semmi volt, de gondolkoznom kellett. Valami azt súgja, hogy Niall ezt itt nem fogja elfelejeteni. Sejtésem beigazolódott, ugyanis telefonom pittyegett egyet, és biztos voltam benne, hogy ő az.
"Kérlek találkozzunk holnap. Meg akarom beszélni veled. Hibáztam. xx Niall"
"Nem hinném, hogy jó ötlet lenne."
"Muszáj beszélnem veled. Holnap este hétkor legyél a River Street-i Starbuck’s-ban. xx Niall"
Erre inkább nem válaszoltam, csak megráztam a fejem és tovább hajtottam, mivel megálltam, hogy mégse vezetés közben SMS-ezzek. Otthon aztán lerúgtam magamról a cipőmet és csendben felosontam az emeletemre. Halkan bementem a szobámban és felkapcsoltam a villanyt, amikor....
- Anyu, engedj már! Lekésem a díjátadót. - könyörögtem, amikor már tizedszerre igazította meg a ruhámat.
- Olyan büszke vagyok rád! - hatódott meg egy perc alatt.
- Köszönöm anyu, de télleg mennem kell! Majd nézd a tévét. - adtam egy puszit az arcára, majd kisiettem a házból, beültem a kocsimba és gázt adtam.
- Kiara, hol voltál? Azt hittük el sem jössz. - akadt ki a menedzserem és a testőröm.
- Adódtak problémák, de itt vagyok rendben? - vettem át a vállamon keresztbe a táskát miközben felraktam a Phone-omra a tokomat, amire a kocsiban nem volt időm.
- Milyen problémák? - rázta a fejét.
- Anyám fontosnak érezte harmincszor elmondani mennyire büszke rám, és harmincszor megigazítani a ruhámat. - sóhajtottam, és igyekeztem úgy menni a magassarkúmban, hogy ne essek el.
- Azért őt is meglehet érteni. Az elmúlt fél évben rengeteget dolgoztál. Egy kislemez, három szám, két klipp. Ebből kettőt nem is itthon forgattál. - hadarta el.
- Tudom mekkora sikereim vannak. Bent találkozunk. - intettem és végig vonultam a vörös szönyegen.
A plakát előtt megálltam, integettem, válaszoltam pár riporter kérdésére, majd egy fél óra múlva bementem az arénába. Szép lassan sétáltam, miközben megálltam beszélni egy-egy kortársammal, de nem igazán volt közös témánk az átadón kívül mivel én még csak most csöppentem bele a világukba. Lassan mindenki elfoglalta a helyét és megkezdődhetett a díjátadó. Az eleje elég unalmas volt, mivel egy kategóriában sem voltam jelölt így a telefonomat nyomkodtam.
- Az év felfedezetje pedig.... Kiara Sherrard. -mondta Lucy Hale mire többen is felkaptuk a fejünket.
Az egyik én voltam a másikon pedig nagyon megdöbbentem. Miközben mentem ki a színpadra végig azon filóztam, hogy miért bukkan fel hirtelen az életemben?
- Huh... Hát nagyon szépen köszönöm a díjat, el sem tudjátok hinni mit jelent ez nekem. Rettentően meglep, hogy még alig csöppentem bele ebbe az egészbe, máris egy díjjal térhetek haza. Köszönöm, elképesztőek vagytok. - intettem a közönségnek, majd levonultam a színpadról.
A tekintete szinte lyukat égetett a hátamba, de nem néztem oda direkt. Ő nem keresett évekig, így járt. Nem fogok közeledni. Ismét belemerültem a telefonom nyomkodásába, ami üzenetek hadát fogadta és hagyta, hogy elolvassam őket. Írtak a lányok, anyu, és még egy csomó barát a kávézóból, valamint olyan nagy hírességek, akik itt voltak, de nem akarták megvárni míg vége van ennek az egésznek. Épp az utolsó üzenetre akartam válaszolni, amikor ismét a nevemet hallottam.
- Az év videóklippje..... Kiara Sherrard - Who says - olvasta fel ismét Lucy.
A korábbi díjat a székemen hagytam és nevetve lépkedtem fel újra a színpadra.
- Ez elképesztő. Kíváncsi vagyok mit tartogat még ez az este. Nagyon köszönöm. El sem tudjátok képzelni mit jelent ez nekem. - mondtam ismét.
A helyemre visszaülve csodáltam a két díjat, és könny szökött a szemembe. Az elsőnél fel sem fogtam mivel tiszteltek meg ezek az emberek, akik mind itt vannak.
- Az utolsó, pedig egy közvélemény kutatás. Egy kérdést tettünk fel a Twitterezőknek, mégpedig, hogy kitől hallgatnának szíveseb egy duetett. A válasz nem is annyira meglepő: a One Direction és Kiara Sherrard. - mondta ezúttal Liam Hemsworth.
Meglepődött fejjel mentem ki ismét a színpadra, majd megálltam az öt díjat bezsebelő banda mellett. Niall persze nagyra nyílt szemekkel bámult, amin nem csodálkoztam. Tizenkét éve nem láttuk egymást. Általános második osztályában még találkoztunk, de azóta nem. És ez fájt. Annak idején a legféltettebb titkaimait is tudta, mégis ott hagyott.
- És mit gondoltok a Twitterezők gondolatáról? Lesz közös szám? Mire számíthatunk a jövőben? - tartott elém Lucy egy mikrofont.
- Én egyenlőre még nem gondolkozok azon, hogy valakivel együtt énekeljek. De ki tudja mi lesz még? A jövő lapjai még ismeretlenek. - mosolyogtam.
- Fiúk ti mit gondoltok erről? - tartotta Louis elé a mikrofont Liam.
- Miért mindenki engem kérdez? - tettett sértődötséget, mire Liam átemelte a mikrofont Liam elé, de Louis visszahúzta. - Ez költői volt. Igazság szerint fogalmuk sincs. Ez minket is ugyanúgy meglepett akár Kiarát. Nem tudhatjuk mit hoz a jövő, de bármi is lesz az, örülni kell neki.
- Mindenesetre mi nem hagynánk ki a lehetőséget. - húzta mosolyra ajkait Niall.
Elfordítottam a fejemet, és a közönséget kezdtem pásztázni, akik vadul integettek. Visszaintettem és eltátogtam, hogy a végén szakítok rájuk időt, majd visszafordultam a fiúk és műsorvezetők felé.
- Köszönjük a figyelmet és gratulálunk a díjat nyerőknek. Jövőre is szavazhatnak, addig is reméljük mindenki megtalálja a kedvenc énekesét. További szép estét! - hadarta el Liam, majd intett a kamerába, mi pedig követtük a példáját.
Pár percig még álltunk a színpadon, amíg lekapcsolták a kamerákat, majd még megöleltem Lucy-t és Liam-et aztán a rajongókhoz siettem.
- Sziasztok. Miújság? - kezdtem el gyakorlott mozdulatokkal aláírogatni a cetliket, telefonokat és egyéb dolgokat.
- Szia. Úristen, el sem hiszem, hogy előttem állsz. Annyira szeretlek. - kezdett el pityeregni egy lány.
- Na ne sírj! Semmiben nem különbözök tőled. Van egy kis hírnevem és ennyi. De tudod mit? Add meg a számod, és majd felhívlak ha ráérek találkozni veled. Rendben? - simítottam meg a karját, de mondandóm végére mégjobban sírt.
- Oké. - szipogott, aztán átnyújtott egy cetlit, amire a számát firkantotta.
Adtam neki három puszit, majd alá firkantottam még pár cetlit, csináltam pár fotót, majd Becky - időközben a nevét is elárulta - számával a kezemben mentem ki a kocsimhoz miután elköszöntem a menedzseremtől és a testőrömtől.
Lassan hajtottam haza, pedig már éjfél volt, a forgalom semmi volt, de gondolkoznom kellett. Valami azt súgja, hogy Niall ezt itt nem fogja elfelejeteni. Sejtésem beigazolódott, ugyanis telefonom pittyegett egyet, és biztos voltam benne, hogy ő az.
"Kérlek találkozzunk holnap. Meg akarom beszélni veled. Hibáztam. xx Niall"
"Nem hinném, hogy jó ötlet lenne."
"Muszáj beszélnem veled. Holnap este hétkor legyél a River Street-i Starbuck’s-ban. xx Niall"
Erre inkább nem válaszoltam, csak megráztam a fejem és tovább hajtottam, mivel megálltam, hogy mégse vezetés közben SMS-ezzek. Otthon aztán lerúgtam magamról a cipőmet és csendben felosontam az emeletemre. Halkan bementem a szobámban és felkapcsoltam a villanyt, amikor....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése