A reggel a nappaliban ért. Álmosan pislogtam párat, majd felültem. Erő viszont nem volt bennem, mert mindenem elzsibbadt, így mint egy zsák dőltem vissza. Nyűgös voltam. Az este nem éppen úgy végződött, ahogy elképzeltem. Sőt. Szerintem Harry sem éppen így akarta volna, de Kate néni szépen elbánt velünk. Ismételten megpróbáltam felülni, ami most sikerült is. Diadalittas mosollyal helyeztem meztelen talpaimat a parkettára. A konyhába tartottam, ahol kivettem a hűtőből egy frappucinot és leülve lassan kezdtem kortyolgatni. A percek vészesen gyorsan teltek, így evidens volt, hogy egyszer összefutok Harry-vel. Épp ezért próbáltam minnél gyorsabban visszaslisszolni a szobámba, ám ahogy ez lenni szokott, pont abba botlottam bele, akibe nem akartam.
- Öm, hello! - intettem bénán, és már épp kerültem volna, amikor a csuklómnál fogva visszatartott.
- Beszélhetnénk? - túrt idegesen tincseibe.
- Uh....
- Kérlek.
- Oké - adtam meg magam.
Helyetfoglaltam a kanapén, majd vártam, hogy ő is így tegyen.
- Én sajnálom a tegnap estét, hogy így rádmásztam.
- Én annyira nem - csúszott ki a számom tudatomon kívűl, majd amikor rájöttem mit is mondtam, inkább összeszorítottam a számat, és bólintottam, hogy folytassa.
- Szóval sajnálom, és szeretném ha adnál mégegy esélyt.
- Ezt hogy érted? - ráztam a fejem.
- Holnap szeretném, ha a koncert után eljönnél velem valahova.
- Úgy, mint tegnap? - kuncogtam.
- Nem. Most komolyan. Étterembe - nevetett.
- Oké, benne vagyok - mosolyodtam el őszintén.
- Akkor, most ha megbocsájtasz... - mutatott a fürdő felé.
- Persze, nyugodtan - bólintoztam, majd én is felálltam, és a szobámba siettem.
Blyana-ék nagy vigyorral vártak.
- Hallgatóztatok - sóhajtottam, és végig dőltrm az ágyon.
- Mi volt tegnap ez a rádmászás? - ült át az ágyamra az összes lány, miközben Diana kérdezett.
- Semmi. Részegek voltunk. Vagyis én annyira nem, de őt elintézte Kate néni - nevettem fel.
- Nem gondoltam, hogy az ennyire idősekre bukik. Néni? Jézus, ugye felvetted?
- Idióta - löktem meg Bly fejét.
- Most mi van? - értetlenkedett.
- Semmi. Megyek tusolni - álltam fel, amikor hallottam, hogy Harry kijött és becsukta maga után az ajtót.
Mindössze 6 percig fürödtem, nem volt kedvem órákig a forró víz alatt áldogálni. Kissé megtöröltem vizes hajamat, majd magamra csavartam a törölközőt és szenyesemmel a kezemben indultam meg vissza. Gyorsan felöltöztem, majd rendet raktam. Telefonom csörögni kezdett, mire feltápászkodtam az ágyról, majd felvettem a telefont.
- Szia anyu - köszöntem bele vidáman a telefonba.
- Üdvözlöm Ms. Sherrard. Dr. Kingston vagyok. Az édesanyját tegnap éjjel kórházba szállítottuk, mivel volt egy kisebb ájulása, de már minden rendben. Az állapota stabil, de szerette volna, ha értesítem Önt - mondta folyamatosan egy magas női hang.
- Azonnal odarepülök. Melyik kórház? - kezdtem el egy kézzel előrángatni a bőröndömből az egyik táskámat.
- Ugyan, Ms. Sherrard. Erre semmi szükség - ellenekezett a hang a vonal másik végén.
- Ismétlem. Melyik kórház? - állt meg a kezem, és kissé idegesen förmedtem a telefonba.
- St. Georgette.
- Köszönöm - bólintottam a vonalat, majd azonnal kapkodni kezdtem - Haza megyek. A holnapi koncertre visszaérek - kaptam fel a vállamra az apró utazó táskát, majd a telefonommal és a kulcsaimmal indultam ki.
A lányok értetlenül rohantak utánam, pont a bejáratot nyitottam ki, amikor visszarántottak.
- Beavatnál minket is? - förmedt rám Diana.
- Haza kell mennem. Eressz - sziszegtem.
- Miért? - érdeklődött ezúttal Blyana.
- Anya elájult és kórházban van. Elengedsz végre? - emeltem fel a hangomat.
- Kiara, ezért biztosan nem kell aggódnod. Biztosan semmi komoly és stabilizálták - próbált nyugtatni Szimi, de csak az ellenkezőjét érte el.
- Leszarom. Érted? Haza akarok menni az anyámhoz, mert beteg! Ki tudja mennyi ideje van hátra, és lehet, hogy most láthatom utoljára! Szóval vedd le rólam a kezedet és engedj! - ordítottam a képébe mind a három barátnőmnek. A fiúk szobaajtaja hirtelen kinyílt, majd Niall és Harry jött ki rajta egy-egy kisebb táskával.
- Ti hova mentek? - mordultam rájuk.
- Veled - mosolygott Niall.
- Nem kell vigyázni rám - morogtam és megindultam kifelé.
De a fiúk nem tágítottam. Ahogy kiléptem az ajtón, ők csak követtek. Gondoltam egy idő után lekopnak, de amikor felszálltunk a repülőre minden reményem eloszlott.
- Öm, hello! - intettem bénán, és már épp kerültem volna, amikor a csuklómnál fogva visszatartott.
- Beszélhetnénk? - túrt idegesen tincseibe.
- Uh....
- Kérlek.
- Oké - adtam meg magam.
Helyetfoglaltam a kanapén, majd vártam, hogy ő is így tegyen.
- Én sajnálom a tegnap estét, hogy így rádmásztam.
- Én annyira nem - csúszott ki a számom tudatomon kívűl, majd amikor rájöttem mit is mondtam, inkább összeszorítottam a számat, és bólintottam, hogy folytassa.
- Szóval sajnálom, és szeretném ha adnál mégegy esélyt.
- Ezt hogy érted? - ráztam a fejem.
- Holnap szeretném, ha a koncert után eljönnél velem valahova.
- Úgy, mint tegnap? - kuncogtam.
- Nem. Most komolyan. Étterembe - nevetett.
- Oké, benne vagyok - mosolyodtam el őszintén.
- Akkor, most ha megbocsájtasz... - mutatott a fürdő felé.
- Persze, nyugodtan - bólintoztam, majd én is felálltam, és a szobámba siettem.
Blyana-ék nagy vigyorral vártak.
- Hallgatóztatok - sóhajtottam, és végig dőltrm az ágyon.
- Mi volt tegnap ez a rádmászás? - ült át az ágyamra az összes lány, miközben Diana kérdezett.
- Semmi. Részegek voltunk. Vagyis én annyira nem, de őt elintézte Kate néni - nevettem fel.
- Nem gondoltam, hogy az ennyire idősekre bukik. Néni? Jézus, ugye felvetted?
- Idióta - löktem meg Bly fejét.
- Most mi van? - értetlenkedett.
- Semmi. Megyek tusolni - álltam fel, amikor hallottam, hogy Harry kijött és becsukta maga után az ajtót.
Mindössze 6 percig fürödtem, nem volt kedvem órákig a forró víz alatt áldogálni. Kissé megtöröltem vizes hajamat, majd magamra csavartam a törölközőt és szenyesemmel a kezemben indultam meg vissza. Gyorsan felöltöztem, majd rendet raktam. Telefonom csörögni kezdett, mire feltápászkodtam az ágyról, majd felvettem a telefont.
- Szia anyu - köszöntem bele vidáman a telefonba.
- Üdvözlöm Ms. Sherrard. Dr. Kingston vagyok. Az édesanyját tegnap éjjel kórházba szállítottuk, mivel volt egy kisebb ájulása, de már minden rendben. Az állapota stabil, de szerette volna, ha értesítem Önt - mondta folyamatosan egy magas női hang.
- Azonnal odarepülök. Melyik kórház? - kezdtem el egy kézzel előrángatni a bőröndömből az egyik táskámat.
- Ugyan, Ms. Sherrard. Erre semmi szükség - ellenekezett a hang a vonal másik végén.
- Ismétlem. Melyik kórház? - állt meg a kezem, és kissé idegesen förmedtem a telefonba.
- St. Georgette.
- Köszönöm - bólintottam a vonalat, majd azonnal kapkodni kezdtem - Haza megyek. A holnapi koncertre visszaérek - kaptam fel a vállamra az apró utazó táskát, majd a telefonommal és a kulcsaimmal indultam ki.
A lányok értetlenül rohantak utánam, pont a bejáratot nyitottam ki, amikor visszarántottak.
- Beavatnál minket is? - förmedt rám Diana.
- Haza kell mennem. Eressz - sziszegtem.
- Miért? - érdeklődött ezúttal Blyana.
- Anya elájult és kórházban van. Elengedsz végre? - emeltem fel a hangomat.
- Kiara, ezért biztosan nem kell aggódnod. Biztosan semmi komoly és stabilizálták - próbált nyugtatni Szimi, de csak az ellenkezőjét érte el.
- Leszarom. Érted? Haza akarok menni az anyámhoz, mert beteg! Ki tudja mennyi ideje van hátra, és lehet, hogy most láthatom utoljára! Szóval vedd le rólam a kezedet és engedj! - ordítottam a képébe mind a három barátnőmnek. A fiúk szobaajtaja hirtelen kinyílt, majd Niall és Harry jött ki rajta egy-egy kisebb táskával.
- Ti hova mentek? - mordultam rájuk.
- Veled - mosolygott Niall.
- Nem kell vigyázni rám - morogtam és megindultam kifelé.
De a fiúk nem tágítottam. Ahogy kiléptem az ajtón, ők csak követtek. Gondoltam egy idő után lekopnak, de amikor felszálltunk a repülőre minden reményem eloszlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése